Főoldal

2013. április 28., vasárnap

1.Rész

Sziasztok!:)
Bocsi, hogy késett a rész, de eléggé elfoglalt voltam.Remélem tetszeni fog:)
A új rész 4 komi és 2 feliratkozó után fog jönni:)
Az is tud komizni akinek nincs google fiókja!:)
Szóval hajrá! <3 
xx. Naomi.


"Azt ne mond..hogy nem tudod ki volt az a srác!!-nézett rám döbbenten."

~Norah szemszöge.

-Norah!..Norah!...NORAH!-szólt rám reggel anya vagy századjára.
-Fent vagyok..csak a szememen lakó kis manók mindig visszacsukják-vágtam vissza, a szerintem diplomatikus válaszomat.
-Eszed nincs sok..de legalább szép vagy-röhögött ki anya.
-Héé! Én tök okos vagyok!Hiszen a karrierem mellett mindenből ötösre érettségiztem!
-Ezt hívják kezdők szerencséjének-jött be Jack, mire én megdobtam egy párnával.
-Milyen kedvesek vagytok ma velem..-nevettem fel.
-Nem akarsz ma elmenni valamerre?-néztek rám mind a ketten kutyaszemekkel.
-...És még el is küldtök!-háborodtam fel-De elmegyek..úgyis körbeakartam nézni Londonban.
-Menj az Oxfort Street-re!Ott jó boltok vannak-ajánlotta Jack, mire én egy szó nélkül kipattantam az ágyamból, és miután elkészültem, el is húztam a csíkot.

Egy órája terepszemlén vagyok London utcáin. És őszintén megvallva..ami kicsit megrémít..ELTÉVEDTEM! Fogalmam sincs, hogy hol vagyok. Az emberek, akiket megkértem, hogy segítsenek egyszerűen ott hagytak. Nem tudtam, hogy mégis mit csináljak. A telefonom lemerült, apró nem volt nálam, hogy tudjak telefon fülkét használni, szóval elindultam a velem szemben lévő utcán, amikor neki mentem valakinek, aki el is esett.
-Sajnálom!-segítettem fel.
-Semmiség!-porolta le magát.
-És tudnál nekem segíteni? Eltévedtem és fogalmam sincs hol vagyok..valahogy az Oxfort Street-re kéne visszajutnom.
-Én is arra megyek!Ha gondolod gyere velem-mosolygott rám.-Egyébként Kyle vagyok-nyújtotta a kezét, majd nekem le esett minden és döbbenten néztem rá-Minden oké?
-Kyle?! Fel sem ismersz?!-röhögtem el magam-Norah vagyok!-mondtam mire már ő nézett rám döbbenten.
-Norah?! Mi a szart keresel te itt?-ölelt meg szorosan.
-Tegnap érkeztünk. Ideköltöztünk anya új pasijához.
-Meddig lesztek itt?
-Hu várjál..-kezdtem el számolni a kezemen-kb. úgy..örökké-nevettem el magam.
-Hát ezt nem hiszem el!-kezdett el ugrálni-Gyere körbevezetlek! Megmutatok mindent!
*1 óra múlva*
  A Big Bennél sétálgattunk, és szinte minden második turistát megkértünk, hogy csináljon rólunk egy képet. Rengeteget nevettünk. Régebben nagyon ritkán találkoztunk. Csoda volt hogyha 1 évben egyszer találkoztunk. Leginkább csak skype-on beszélgettünk, de akkor órákon át. Emlékszem, hogy még az első fotózásomon is " ott volt", bár skype-on keresztül. Épp a Big Ben-t fotóztam, már vagy századjára, amikor elkezdtem tolatni, hogy még több része beleférjen az épületnek, amikor nekimentem valakinek.
-A francba!-kezdett el szitkozódni.
-Sajnálom!-mondtam, majd lenéztem a földre, és megláttam az 5 Starbucks-os poharat-Ennyire szomjas vagy?-néztem rá mire elnevette magát.
-Nem!Ott vannak a haverjaim-mutatott a hátam mögé, a 4 integető srácra. Én is intettem nekik, majd visszafordultam.
-Kifizetem!-kezdtem előkotorászni a táskámból a pénztárcámat.
-Hagyjad csak!Max veszek másikat-mosolygott-Ha gondolod meghívlak téged is.
-Most mennem kell, dee majd máskor talán-mondtam, majd még egyszer belenéztem kék szemeibe, és elindultam Kyle felé.Már messzebb voltam tőle, mikor utánam kiáltott.
-Hé! Várjál! Legalább add meg a számod!-mondta, mire én visszanéztem,röhögve megfogtam Kyle kezét és elrohantunk.
-Most ez mire volt jó?!-vont kérdőre Kyle a szobámban ülve.
-Nem azért jöttem Londonba, hogy ismerkedjek. Első a karrier.
-Azt ne mond..hogy nem tudod ki volt az a srác!!-nézett rám döbbenten.
-Kéne tudnom?-nevettem el magam.
-Te nem nézed a híreket?! Nem hallgatsz zenét?! Nem olvasol újságot?! Milyen ember vagy te, hogy nem tudod, hogy ő Niall Horan?!-fejezte be mondanivalóját, mire én értetlenül néztem rá, úgyhogy egy sóhajtás után folytatta-Niall Horan. 1993. Szeptember 13-án született.Ír származású. Az X-Faktorban fedezték fel, ahol 4 sráccal együtt bekerült egy bandában. Ők a One Direction. Több millió tinilány oda van értük, és a világ egyik leghíresebb bandája. A barátnőiknek több a követőjük, mint a The Wanted-nak..És te nem ismered őket..Hol élsz te?!
-Nem..nem rémlik semmi-nevettem el magam.
-Oké..nem érdekel, hogy nem ismered őket..de, hogy tudtál nemet mondani egy ilyen srácnak?!
-Nem mondtam neki nemet..azt mondtam neki, hogy majd egyszer meghívhat egy kávéra..csak nem adtam meg neki semmilyen elérhetőséget-vontam meg a vállam, mire Kyle megdobott egy párnával.
-Nem vagy normális..de én most megyek. Túl kell tennem magam ezen az egészen-csóválta a fejét, mire mind a ketten elnevettük magunkat-Mit csinálsz holnap?
-Divatbemutatóra megyek. Ha gondolod gyere el! Csak ne nevettess mikor a kifutón sétálok-mosolyogtam.
-Benne vagyok. Majd még hívlak-ölelt meg, és el is hagyta a szobámat. 
   Bár még csak fél 11 volt, elmentem megfürödni. Miután letusoltam, felvettem a pizsimet, belebújtam a mamuszomba  és felkötöttem kontyba a hajam, majd lefeküdtem aludni. De amint ledőltem, fel is pattantam, mert rájöttem , hogy nem mostam fogat. Miután már tényleg mindennel végeztem, lefeküdtem aludni, hogy holnapra ne legyen Zombi fejem.

2013. április 13., szombat

It's me.

Sziasztok!:D
Először is megszeretném köszönni Missme-nek a fejlécet, mert egyszerűen csodálatos lett:D Imádom!
És a másik pedig, hogy nem tudom ki olvasta a másik blogomat, de azt befejeztem. Egyszerűen nem tudom, hogy hogy folytassam.
Remélem ez a blogom is tetszeni fog. Az első részt akkor hozom, ha erre a bejegyzésre összejön a 4 komment:) és akinek nincsen google fiókja az is tud komizni:)


A nevem Norah Frewin. 20 éves vagyok és Londonban élek anyukámmal és nevelőapámmal. Kiskoromban Franciaországban éltem.2 éves koromban a szüleim elváltak. 5 évig apukámnál éltem, de jöttek a problémák. Apa elkezdett drogozni és piálni, így az állam visszaküldött anyához. Sose volt jó életünk. Anya egyedüli szülőként tartott el. Akkor még eladó volt egy kis boltban.Mindig is nagy álmaim voltak.10 évesen bejelentettem, hogy én világhírű modell leszek, lesz egy férjem, aki nem olyan lesz mint az apám, és egy közös kislányunk. A körülöttem lévők mindig kinevettek emiatt. Általános iskolában is megkaptam a beszólogatásokat, hogy álmodozzak csak, de úgyis csalódni fogok. Minél többen szóltak be, annál jobban akartam. 15 éves koromban elköltöztünk New Yorkba. Ekkor már fotózásokra is jártam, és egyre több divatbemutatón szerepeltem. Magántanuló lettem, így elég kevés barátom volt, de arra a kevésre így is alig volt időm. Még a legjobb barátnőmre is. Évente 2 napot találkoztunk. Ő Angliában élt, míg én New Yorkban.Mikor 17 lettem az apám meghalt túladagolásban. Viszonyunk sose volt túl jó, de mégis rengeteget sírtam miatta, hiszen mégiscsak az apám volt. 1 évig minden héten háromszor pszichológushoz jártam. Eközben több újság címlapján is szerepeltem.  19 éves koromra, anya megismerkedett egy sráccal(Jack), akivel nagyon boldogok voltak(és még mindig azok),sőőt..még én is bírtam. De a probléma itt is megvolt. Jack Angliában lakott. Így történt, hogy anyuval magunk mögött hagytuk New York-ot, és elköltöztünk Londonba.Ha úgy gondolod, hogy eddig bonyolult volt az életem..akkor várd ki a végét.

~Characters

Norah Frewin

Kylie Transweer
One Direction